Szeresd, szeresd honfi, leány, hazádat,
Mint az édes, mint a szülő anyádat.
Koporsódig hüséges légy iránta,
Hüséges légy örömébe, bajába.
Fejed fölött ez a kék ég ragyogott,
Mikor anyád a bölcsőben ringatott.
Ez a nap süt, ez a csillag sugára
Porladozó őseidnek sirjára.
Ez a föld ad mindennapi kenyeret,
Hideg ellen, vihar ellen fedelet.
Kikeletkor pacsirtaszót, virágot,
Erdő-mező ismerősöd, barátod.
Mehetsz, mehetsz, vándorolhatsz bárhova:
Egész világ idegen lesz, mostoha.
H a l n i visszahoz a honvágy, a bánat –
Szeresd, szeresd, soh’se hagyd el hazádat!
(Forrás: Pósa Lajos: Dalok, regék az ifjuság számára – Szeged, 1884. – Kiadja és nyomatta Burger G. és Társa)