Málnási Ferenc:
Salamon Ferenc: El van bütülve
Háromszéki szólások, kifejezések
AESZ-füzetek 14. Sepsiszentgyörgy, 2010.
Sántha Attila: Székely szótára után Salamon Ferenc háromszéki szólások,
kifejezések gyűjteménye, valamint a közigazgatási és az oktatásterminológiai
szótárak is segíthetik hazai anyanyelvoktatásunkat. Még mindig érvényes
Kányádi Sándor intelme: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat
is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint…” Különösen a székely nyelvjárás
jóízű szófordulatai, melyeket még Mikes Kelemen és Tamási Áron mellett
oly sokan örökítettek meg irodalmi alkotásokban. „Vigyázó szemünkkel, féltő
gonddal óvnunk kell e csillámló állandó szókapcsolatokat, melyeknek bölcsőjét
itt Háromszéken ringatták több száz évvel ezelőtt, itt éltek, és még ma is itt
virulnak, terebélyesednek…” – fogalmazta meg Salamon Ferenc is könyvének
bevezetőjében. Hozzátenném, hogy ma már nagyon sok kifejezés Erdély-szerte
fel-felbukkan, hiszen az elzártság rácsai széttörtek, újra emberi kapcsolatba
kerültünk nemzeti közösségünk tagjaival, utazás, több személyes találkozás,
telefon-kapcsolat, ímélek sokasága teszi lehetővé, hogy a Salamon Ferenc tanár
úr kötetét lapozva, a szókapcsolatok olvasásakor a „már hallottam”, „én is
használtam” érzése tölt el. S remélem, hogy fiataljaink kezébe kerülve ez a kis
könyvecske segít nekik, hogy a mai eldurvult, az alpári határait súroló beszédük,
nyelvhasználatuk egy kicsit „meggyógyul”, természetesebb, emberibb lesz…
Maga a szerző is vallja: „E munka fő célkitűzése az, hogy az állandó székely
szókapcsolatok, kifejezések – akár valamilyen véletlen folytán (!) – kerüljenek
be az összmagyar nyelvhasználat vérkeringésébe. Hitem szerint a magyar nyelv
pallérozásának manapság egyik megkerülhetetlen kútfője a népnyelvből való
tudatos átvétel.” A Kölcsey Ferenc emlegetett, a mai nyelvhasználatot is meggyógyító
„eredeti szikrát a köznépi dalokban kell nyomozni”. Csak biztatni
tudjuk azokat, akik a gyűjtést folytatni kívánják, hogy majdan megjelenhessen a
teljes, az egész Székelyföldet átfogó, állandó szókapcsolatok gyűjteményes kiadása.
Én tovább mennék, az egész Erdélyt, sőt az egész Kárpát-medence magyarlakta
vidékeit felölelő kiadásra is szükségünk lenne!
Salamon Ferenc könyvében az állandó szókapcsolatok jellemvonásairól, formai
és tartalmi sajátosságaikról kapunk összefogó képet, majd nyelvtörténeti viszszapillantásként
nyelvújító székelyek, Rétyi Péter, Apor Péter, Mikes Kelemen,
Figyelmessy Fülöp, Gál Sándor, Veress Sándor, Wass Pál és Kriza János szólásait,
állandó szókapcsolatait olvashatjuk.
A negyedik fejezetben sorakoznak a háromszéki szókapcsolatok tematikus
elrendezésben. A több mint 100 oldalnyi szólások szinte mindegyike egyegy
külön világ, a szerző magyarázata mellé társíthatjuk a saját élményeinket,
véleményünket, vagy éppen rácsodálkozhatunk a nyelvi leleményre, a székely
furfangra, a csavaros észjárásra, amely megteremtette a beszédhelyzetre leginkább
jellemző, odaillő szavakat, szólásokat, hiszen egyedi nyelvhasználat alapján,
sok-sok szűrés, válogatás, cserebere nyomán alakult ki az anyanyelvi közösségünk
által is elfogadott szóalak, szókapcsolat…
A földrajzi neveket tartalmazó szólások vezetnek el ebbe a világba: Hadak
útja, Nagy Magyarország, Erdély, Regát, Bécs, Háromszék, Páké, berecki
gyors…. Utánuk témakörök szerinti csoportok sorakoznak, s majdnem minden
témakört megelőz egy-egy Apor Pétertől, Mikes Kelementől, Kriza Jánostól
kölcsönzött szólás – mottóként… Meg O. Nagy Gábor gyűjteményéből,
amelyben csak részben kaptak helyet székely szólások… A Kriza János által
„több mint 300 darabban azonosítható” háromszéki állandó szókapcsolatok a
Salamon tanár úr könyvében közel 2000-re szaporodtak.
Még találomra is nagyon nehéz választás kiemelni példákat ebből a tekintélyes
szó- és nyelvi kincsből… Ízelítőül csupán a „kölcsönzött” szókapcsolatokból
idézzünk:
Rakd úgy azt a szekeret, hogy a leányos ház felől álljon ügyesen! (Kriza János)
Se teste, se lelke nem kívánja. (O. Nagy Gábor)
Az ördög szánkázzék az egész lelkeden! (Apor Péter)
Amikor én hezzateszem a kezemet, annak vaj suvadni, vaj szakadni kell.
(Kriza János)
Sohasem kell egy asszonyt dicsérni más asszony előtt. (Mikes Kelemen)
Úgy szédeleg, mind a tavaszi légy. (Kriza János)
Egyél, ne ehezzél, mind otthon. (Kriza János)
A bolháktól legyen csendes nyugodalma. (Mikes Kelemen)
Legyen eszed, s élj vélle. (Kriza János)
Kibeszélted-e magadat mán egyszer, no? (Kriza János)
Egy fölöstök lesz neki. (Kriza János)
Állat-e vagy szerzet? (O Nagy Gábor)
Úgy áll a kalapja, mintha az egész falu az övé volna. (Kriza János)
Mérget lehet rá venni. (O. Nagy Gábor)
A gazdag akkor eszik, amikor akarja, a szegény mikor kaphatja. (Mikes Kelemen)
Rendetlenségre, marasztalásra, helyváltoztatásra utaló, állathívogató, „ludas”
szókapcsolatok mellett babonával, halállal kapcsolatos és kategóriákba be nem
sorolható szólások között is bőven válogathat az olvasó… Aki O. Nagy Gábor
„Ünnep van a háznál” – szólásával nyissa ki és forgassa ezt a könyvet.
Köszönjük, hogy „szúrágta, okkersárgára fakult, árvíz áztatta és tűzvész
nyaldosta, cafatokra mállott írásos dokumentumokat átböngészve”… csokorba
kötötte és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének támogatásával átnyújtotta
nekünk a háromszéki illatos nyelv-virág-gyűjteményét, hogy ünnepelhetünk,
„ránk nevethetnek anyanyelvünk fénylő szavai, archaizmusai, csiklandós körmondatai,
huncutkodó állandó szókapcsolatai”, hogy újra meggyőződhettünk
Kosztolányi Dezsővel: „Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni…”